Szegedi Transzplantációs Centrum 1.

Nyomtatás

Az SZTE Sebészeti Klinika Transzplantációs Osztálya bemutatása

A magyar transzplantáció története Szegeden kezdődött, 1962-ben Németh András elvégezte az első magyarországi veseátültetést, melyet azonban szervezett transzplantációs program a budapesti után (1973) csak 1979-ben követett Szegeden, Csajbók Ernő és Szenohradszky Pál vezetésével. A magyarországi és a szegedi transzplantáció fejlődése szinte párhuzamos az európai fejlődéssel, a veseátültetések eredményei ma már nemzetközi szintűek. A szegedi centrum transzplantációs aktivitását az 1. ábra mutatja, átlagban évi 40-50 veseátültetés történik.

Jelenleg a Szegedi Tudományegyetem Sebészeti Klinikája a magyarországi veseátültetés programjában a dél-magyarországi régió Transzplantációs Centruma. Négy megye tartozik a régióhoz (jogszabályban meghatározva): Csongrád, Békés, Bács-Kiskun és Jász-Nagykun-Szolnok megye. A régió ellátása transzplantációs szempontból sokoldalú.

  • A régióban jelentett agyhalott donorokból történő szervkivételt a transzplantációban jártas mobil sebész team (2 sebész szakorvos, egy műtősnő és egy centrum koordinátor) végzi.
  • A régióban transzplantációs várólistán lévő végstádiumú vesebetegek átültetése a Sebészeti Klinikán történik. Vesetranszplantációban sokéves gyakorlattal rendelkező team dolgozik: Dr. Szederkényi Edit profilvezető, centrumvezető egyetemi adjunktus, Dr. Hódi Zoltán klinikai szakorvos, Dr. Rokszin Richárd klinikai szakorvos, Dr. Borda Bernadett egyetemi tanársegéd.
  • 2006 óta ismételten megindult az élő donoros veseátültetés, melyet Prof. Dr. Lázár György vezetésével a donor nephrectomia (vese eltávolítás) új módszerével végeznek, az ún. kézi segédletű laparoscopiával.
  • A transzplantált betegek utógondozása szintén a centrum feladata. A transzplantációs járóbeteg rendelésen (H, K és CS) történik a veseátültetett betegek rendszeres ellenőrzése.
  • A régió végstádiumú vesebetegeinek transzplantációs várólistára helyezése, arról való levétele, illetve az átültetésre való alkalmasság elbírálása a Regionális Transzplantációs Bizottság feladata, melyet az OVSZK működtet. A Bizottság tagjai: Dr. Szenohradszky Pál (transzplantációs sebész), Dr. Ondrik Zoltán (belgyógyász, nephrológus) és Dr. Bereczki Csaba (gyermekgyógyász, nephrológus). A Bizottság minden páros héten csütörtöki napon 13:00-tól ülésezik, ekkor fogadja a régió betegeit is.

A vesetranszplantáció eredményességének a mutatói csakúgy, mint egyéb betegségekben, a beteg- és a graft túlélés. A legtöbb statisztika élesen elválasztja a korai és a késői graft túlélést, melynek ésszerű magyarázata a transzplantációt követő első évben és a később előforduló szövődmények különböző természetéből adódik.

Az egyéves graft túlélést elsősorban a korai poszttranszplantációs időszakban előforduló akut rejekciókon (AR) kívül a technikai jellegű szövődmények (artériás, vénás vagy ureter elzáródások), illetve a nagyobb dózisú immunoszuppresszió szövődményei, gyógyszer toxicitás vagy infekciók határozzák meg. A SZTE Sebészeti Klinikáján az egyéves vese graft túlélés a nemzetközi adatokkal megegyezően 90% körül van.

A késői graft túlélést részben a beteg halálozás, részben a chronicus allograft diszfunkció (CAD) határozza meg. A CAD oka 60-80%-ban a chronicus allograft nephropathia (CAN), amelynek a szövettani kritériuma az interstitialis fibrosis (IF) és tubulus atrophia (TA). A 2005-ös Banff konferencia törölte ugyan a “CAN” kifejezést a szövettani osztályozásból, törekedve a kóroki diagnózisra, használata mégis széles körben elfogadott a klinikusok számára, a lassú funkcióromlással járó klinikai kép jellemzésére. A CAN-hoz vezető etiológiai tényezők részben immunológiai (nem optimális immunszuppresszió, szubklinikus akut kilökődés, zajló antitest közvetített kilökődés, stb.), részben nem immunológiai okok, mint a donorból importált károsodások, fertőzések, a recipiens anyagcsere eltérései, magas vérnyomása, stb.

A Sebészeti Klinikán került először bevezetésre egy új diagnosztikus módszer ezeknek az elváltozásoknak a korai felismerésére, az ún. protokoll biopszia. A módszer bevezetésének köszönhetően a transzplantált betegek időben kapnak megfelelő kezelést, így a vese graft túlélése közép- és hosszútávon is jelentősen javult, az 5 éves túlélés 81%.

Veseültetések száma, Szeged 1979-2010.

2. oldal